Gerlóczy Márton: Anyák az újszülött osztályon

Április végén feküdt be a gyermekével a kórházba. Nagyon erős rohamok kezdték kínozni a kicsit, majd szétszakadt a gyenge test és az orvos azt mondta, legjobb lesz, ha kórházba mennek, nehogy olyasmi jöjjön közbe, amin otthon nem tudnak segíteni. A kis testnek szörnyű kín és megpróbáltatás volt a szamárhurut és nehezen birkózott vele, de a kórházban, amitől az anyja mindennél jobban irtózott, meglepetésére igen emberségesen és szépen bántak velük az orvosok és ápolónők, a főorvos úr mindent megtett azért, hogy együtt maradhasson gyermekével, külön fűtött szobát kaptak tiszta és higiénikus fürdőszobával és WC-vel, és a gyermek gyorsan gyógyult, derűs, játékos volt, mindenkire mosolygott, nagyokat aludt. Mindez 1958 áprilisában történt. A nagymamáról készülő regényem szövegéhez nyúltam, mert ez a rész jutott eszembe ma délután, amikor telefonon beszéltem a testvéremmel, aki három hónapos csecsemőjével 30 órát töltött egy pesti kórház újszülött osztályán. Június 8-án feküdt be gyermekével a kórházba. Nagyon erős láz kínozta a kicsit, majd felforrt a gyenge test és az orvos azt mondta, legjobb lesz, ha kórházba mennek, nehogy olyasmi jöjjön közbe, amin otthon nem tudnak segíteni. A kis testnek szörnyű kín és megpróbáltatás volt a láz és nehezen birkózott vele, és a kórházban, amitől az anyja különben nem irtózott, meglepetésére igen embertelenül bántak velük az ápolónők és az orvosok, a főorvos úr nem tett semmit azért, hogy külön szobát kapjanak. Egy körülbelül 6 nm-es, cseppet sem higiénikus, ellenben undorítóan mocskos lyukba fektették őket, ahol a két gyermekágy mellett már csak egy matrac fért el. A földön. Az egyik nővérke azt mondta a testvéremnek, hogy nem szabad behozni matracot a kórházba, hogy tilos a kórház területére úgynevezett külső tárgyat behozni, ők viszont nem tudnak adni matracot. Ezzel szemben egy másik nővér azt javasolta testvéremnek, hogy hozzon be magával matracot nyugodtan, így végül egy polifómon helyezkedett el, hogy aludjon, de valahogy nem igazán jött álom a szemére. Mivel a másik gyermekágynak ekkor már nem volt vendége, a testvérem éjjel 2 körül kivette a gyermekágy matracát és arra feküdt le a szoba közepén, mert máshol ugyebár nem volt hely. Éjjel 3-kor berontott a nővér, anya nem aludhat gyerek matracon, mondta, majd kihúzta a testvérem alól a matracot, és visszatette a gyermekágyba. Anya tegye el, anya, vigye el, anya, jöjjön, anya, menjen. Így irányítja a kismamákat a pesti kórház személyzete, ápolók, takarítók, orvosok. A főorvos úr nem, mert a főorvos úrral tilos találkozni, beszélni, ha jön a főorvos úr reggel 8-kor, hogy megnézze a csecsemőket, olyankor anyának mennie kell, anya, menjen, mondják pakolja össze az ágyat, matracot, széket, mikor melyiken próbál aludni anya. A testvéremmel szomszédos lyukban egy másik anya feküdt, illetve legyünk pontosak, próbált feküdni. Aztán meg ült. Három hete császározták. A férje behozott neki egy laticelt, de a nővérke hajnali 3-kor őt is felverte, anya, tilos az osztályra külső tárgyat behozni, mondta, és kirángatta alóla a laticelt, majd felültette egy vasszékre, hogy ott aludjon tovább a világos szobában, mert a lyukakban tilos lekapcsolni a világítást, hogy a nővérkék az ablakon keresztül szemmel tarthassák őket. Egy koszos mosdó jut húsz anyára. A mosdóban nincsen sem toalettpapír, sem szappan, de nővérkék egyébként sem javasolják az anyáknak, hogy ott mosakodjanak, ők úgy látnák jónak, ha az anya haza járna mosakodni. Reggel aztán ébrednek a földön és a székeken az anyák a 40 fokosra felmelegedett cellákban, ahol nem lehet huzatot csinálni, mert akkor aztán végképp lehetetlen elaludni a folyosó zaja miatt, és miután a fertőző, beteg gyermekek és szülők közt a földön ülve szoptatják meg két hónapos, koraszülött gyermeküket, várják a reggelit, ha nem felejtik el leadni rendelésüket fél 8-ig. A testvérem sajnos elfelejtette, illetve nem tudott róla, hogy le kéne adnia azt a rendelést, így nem élhetett a lehetőséggel sem, hogy elfogyassza a 3 db szeletelt fehér kenyeret. Ez volt a reggeli. Három szelet kenyér. Egy fiatal anyát nézett, aki hat hete szült, aki sebbel a hasán, legyengülten és az álmatlanságtól meggyötörten ette a kenyeret fulladozó gyermeke mellett. Nem 1958-ban történt mindez. Nem. És nem is Ruandában. Nem. Ez Magyarországon történt, 2015-ben.

Másodközlés a szerző engedélyével. Az eredeti írás a Vasárnapi Hírek június 13-i számában jelent meg.



4 hozzászólás a(z) “Gerlóczy Márton: Anyák az újszülött osztályon” bejegyzéshez

  1. Névtelen szerint:

    A kórház címe ,neve hiányzik.

  2. Kono szerint:

    Valóban, a kórház neve hiányzik.
    Meg néhány körülmény is.
    Elfelejtettük megemlíteni, hogy 58-ban az anya a párttitkár felesége volt. Mert a többieknek nem ez jutott. Ezzel szemben ma meg vannak nagyon kedves orvosok és ápolók, rengeteg pozitív tapasztalatunk van nekünk is, persze a rosszak mellett. Nem MINDEN kórház egyforma.

    • The NeverGone szerint:

      Igen, nem minden kórház és orvos ilyen. Pont azért kellene a név, hogy tudd: melyik ilyen.
      Persze nyilván rögtön per lenne belőle, személyiségi jogok, miegymás, és próbáld meg bizonyítani.

  3. urma szerint:

    ej, kedves cikkiro.

    en ilyen esetben biztosan bementen volna a korhazba hogy a testveremnek reggelit vigyek,
    de lehet hogy a mosdoban is rendet rakok es viszek neki egy szappant meg egy guriga wc papirt.

Minden vélemény számít!